wilblog

Hallod, elfolyik az ido teljesen. A nyar is hogy elmult, es mennyi mindent csinaltunk meg mennyit nem. Most meg itt ulok ketezerotszaz kilometerre onnan, es megint csinalni kell mindent.

Innen nezve azert eleg nevetseges mar a Budapest es Godollo kozotti tavolsag. De nem szamit ez sem. Dorottya ugyanugy hianyzik, mint barmikor ha nincs velem. Most egy kicsivel tovabb nem fogunk talalkozni, igy egy kicsivel tovabb fog hianyozni, de en az ove vagyok orokre. Onnan nezve meg eleg nevetseges mar az a par honap.

Amugy jol vagyok.

Most egy ideje uvoltve enekelnek valahol. Geddes fucking Court. Igen. Egyebkent jo arcoknak tunnek akikkel egy konyhan vagyunk. Eleg nemzetkozi tarsasag. Rajmit mindig rauszitom a francia csajra, de nem veszi komolyan. Pedig szerintem benne lenne. Francia.

Majd most ki fog derulni, hogy milyen az egyetem, de biztos jo lesz, nem nagyon izgulok emiatt. Igazabol oktober huszonnyolcadikat varom mar. Nincs is olyan messze.

Annyi mindent csinálnék szívesen. Nem akarok most filozófiát tanulni, pedig kéne. Szerdán érettségi, de gondolom nem lesz nehéz az írásbeli. Aztán el kéne kezdenem tanulni a szóbelikre is. Nem akarok most.

Jó lenne most együtt lenni. Olyan hiányérzetem van így. Leülhetnénk mind a földre és tompa sárga fényben shisháznánk és teáznánk és sütiznénk. Csak az lenne szar, hogy törni kell. Na mindegy, úgyis csak akkor lehet ezt megfelelően végrehajtani, ha végeztünk az érettségivel és Dóri hazajött. Nincs is már olyan messze.

Lehet hogy rá fogok gyújtani, pedig mostanában nem is shisháztam egyáltalán. Most valamiért kedvet kaptam hozzá.

Este biztos szomorú leszek, de majd elmúlik. Eljön majd az idő, amikor nem kell többet egyedül aludnom. Messze van még, de kivárom. Így lesz.

Megmondtam tegnap, hogy majd csütörtökön találkozunk. Neki sok dolga volt ma, én meg nem akartam zavarni.

Azért elmentem elé mégis. Tudtam előre, hogy el fogok. Szerdánként egy órával előbb végzek, ilyenkor ráérek még csokit is venni közben. Az Ikeában lehet finomat kapni drágán.

Most is hamar értem oda, ahogy szoktam. Mátyás mellszobrán még mindig nevetséges fehér sapka van hóból, meg amúgy is mindenhol hó. Hideg van. Sétálgattam egy helyben vagy fél órát, közben meg azon gondolkoztam, hogy majd visszafelé felveszek sálat meg kesztyűt, mert hideg van. Felvehettem volna akkor is, de valamiért úgy voltam vele, hogy majd csak később. Pedig hideg volt.

Amikor kiért, egyből leszidott, hogy ma nem is kéne ott lennem, mert neki mennie kell egyből. Mosolyogtam rá és mondtam, hogy nem baj, csak azért jöttem, hogy lássam. Tényleg azért mentem, meg megölelni, meg a csokit odaadni. Arra volt idő.

Mentem vele még egy megállót a hévvel, hogy két perccel tovább legyünk együtt. Tudtam, hogy mindenféle dolga van, nekem meg hévjegyre sincs pénzem, úgyhogy nem mentem vele végig.

Mosolygott rám, amikor leszálltam. Azért mentem, hogy lássam azt a mosolyt. Szeretem.

Mostantól hivatalosan is tudok angolul. IELTS band 8.

"Gondolok rad newcastle-bol. Ugyes leszel, mert zseni vagy! <3"

Yay! <3

Márpedig a grízpuding finom.

Úgy alakul az életem, hogy vidám. Holnap nem megyek suliba, mert holnapután angol érettségi. Holnapután nem megyek suliba, mert holnapután angol érettségi. Csak el ne basszam. Jelen esetben az elbaszás a kilencven százalék alatti eredményt jelentené. Nem kéne.

Ma meg sötétedésig vártam a hévre Cinkotán. Felmerülhet a kérdés, hogy mi ennek az oka.

Kegyetlen volt ez a péntek esti koncert.

Both Miklós fogott egy maroknyi verset és azokat úgy fordította le a zene nyelvére, mintha legalábbis maga Radnóti magyarázta volna el neki, hogy mi szólt a fejében a művek megírásakor.

Az előadás gyönyörű volt. Maguk a dalok, a hangszeres játék, az ének, a hangzás. Magával ragadó volt az egész. Sajnálok mindenkit, aki nem volt ott.

Görbe vagyok, mint a kurvaélet. Ezért most az előbb úgy olvastam, hogy erőltettem az egyenes tartást. A nagyon egyeneset. Fárasztó ám.

A Tanár úr kérem viszont jó. Karinthy jó arc. Eddig is tudtam ezt, az viszont meglepett, hogy néha nevettem rajta. Nagyon ritkán szoktam felnevetni olvasás közben. Ez nyilván azért van, mert mostanában kötelezőket olvasok, mást meg nem nagyon. Ez végre egy jó kötelező volt. Az utóbbi időben ez is ritka. Móricz kibaszott fárasztó.

Az van, hogy ugye most megy már a tanév, meg ilyenek. Tehát nem azért nem írok, mert nem történik semmi, hanem mert egyrészt jelentéktelen azok számára, akik nem élték át, másrészt próbálom a szabadidőmet hasznosan eltölteni. Nyilván nem sikerül.

Ugye, hogy milyen szar amúgy, amikor az ember állandóan csak arról ír a blogján, hogy miért nem ír mostanában? Tudom. Egyedül az ad hozzá erőt, hogy tulajdonképp leszarom.

Jöjjön hát egy találós kérdés:

Kezdem már nagyon várni az őszt. Olyan ősz hangulatom van, érzem már néha. Ma reggel is.

Ma reggel Dorottyára gondoltam, de nem úgy, mint mostanában szoktam. Mármint nem olyan környezetben jelent meg a gondolataimban. Ősz volt. Hideg ősz, ő meg a fekete kabátjában, mosolyogva.

És olyan megnyugtató az egész.

Kirepültek ma a népek. Sok jókat nekik.

Küldeném ezt a számot Dórinak, Krisznek és mindenkinek, aki szereti. Je.

Glasgow kiss may refer to:
* Glaswegian slang for a headbutt
* "Glasgow Kiss", an instrumental off the John Petrucci album Suspended Animation

Beteg vagyok. Durva. Aztán kurvára remélem, hogy nem ilyen influenzás, járványos, háegyennegyes dolog. Mert az az igazán durva. Meg a holokauszt.

Mostanában nagyon sokat mondom, hogy durva. Egyébként teljesen tudatosan. Vannak ilyen időszakaim, ez most a durva időszak. Engem eddig nem zavar.

Szóval itthon, betegen, ráérősen. Gábor vett nekem is Porcupine Tree jegyet, úgyhogy pánikra semmi ok.

Ja, Rajmi meg London felíratú Zippo-stílusú öngyújtót hozott nekem Londonból. Nem kifejezetten zavar, hogy nem igazi Zippo. Tíz évvel ezelőttről maradt, ólmozott benzinnel van most feltöltve. Kormol, mint a pokol tüze. Durva.

Szombaton Kristófnál voltunk, akkor adta oda Rajmi a szülinapi öngyújtót, másfél hónap késéssel. Nem is Kristófnál, hanem a nagyanyja házában, Pilisszentlászlón. Örülök, hogy az utolsó napokban is együtt voltunk. Mondjuk most kevesebben, de amúgy ez volt jellemző a nyárra. Állandóan együtt volt a mi nagyszerű társaságunk. Nem értem rá unatkozni.

Előtte ugye osztálykirándulás, meg előtte két éjszaka Szepezden. Tavalyhoz képest most sokkal inkább úgy éreztem, hogy együtt van az osztály, de nem volt egy akkora dolog. Kellemes volt, de semmi igazán maradandó. Néhány csajozós kép.

Szekszárdon vettem Alexandra könyvesboltban Slayer - Seasons in the Abyss és Korog - Mumus cédéket. A kettő együtt 3200 forintomba került.

Amikor meg hazajöttünk, Dorottya ott várt a sulinál. Hozott nekem ilyen apró mézet, amit az Árkádban lehet kapni valami boltban, pontosan nem tudom miért. 30 gramm méz semmire nem elég, talán csak azért van, hogy eszébe jussak róla és megvegye nekem, én meg örüljek.

Babett megint megjegyezte, hogy milyen aranyosak vagyunk együtt, meg hogy szerinte milyen pozitívan változtam az elmúlt időkben. Örülök, hogy így látja. Biztos igaza van.

Az akusztikus gitáromat meg meg kéne már szervizelni. Szét akar esni.

Ennyi volt a mese mára, szeptember kilencedikára. További jókat.

Közben kimentek az oroszok.

Tulajdonképp sokminden történt az elmúlt időkben. Nagykorú lettem, Les Paul meghalt, átálltam Gentoo testingre (~x86 \o/), meg ilyenek.

Ettől függetlenül nem tudok mit írni, de megváltoztattam a blogsablont megint, azt meg mindig bejelentem. Szerintem kellemes. Kék.

Furcsa egy madár a gólya. Meg a lúd is, ha már itt tartunk.

Gólyatáboroztattunk egyébként, azért mondom most ezt. Akit érdekel, hogy milyen volt a gólyatábor, az kérdezze meg tőlem. El fogom mondani. Ide most csak annyit, hogy Disco Queenre ébredtek, és szerették.

Azóta meg ma aludtam először a saját ágyamban.

Tegnap Dorottyával sétáltunk mindenfelé. Felmentünk a Gellért-hegyre, meg Siriusba teázni, meg a Hősök terére. Tetszett.

És kókusz-szenet vettem meg natúr dohányt. Kezdek attól félni, hogy elmebeteg vagyok.

Nem részletezem most, hogy milyen volt a tegnapi koncert. Jó volt, nyilván jó. A Cynic élőben is jobb, mint a Dream Theater. Valamint sikerült pár szót váltanom Sean Reinerttel és Paul Masvidallal. Többet kéne találkoznom velük.

Sűrű a programom ezen a nyárom. Nem mintha zavarna.

Eddig minden szép meg jó. Vidám gyerek vagyok.

Szeretek megázni. Vettünk Dórival Krakkóban egy doboz Djarum Blacket és Rajmival együtt szívtuk el. Palenie zabija. Olcsóbb volt, mint itthon, aztán valamit csak kellett szívni Rajmi szülinapján. Dekadencia. Szeretek megázni.

Visszafelé szép volt minden. A Hold, meg a Nap ahogy sütött, meg a szivárvány, meg a felhők. Biztos minden szebbnek tűnt, mert örültem annak is, hogy hamarosan a kezeim közé kaparinthatom Dorottyát ismét. Ideje lenne már, de nem ma. Ma beteg vagyok. Szeretek megázni. Remélem holnap.

Néztem a Holdat. Szép volt. Arra gondoltam, hogy szeretem. Mindig arra gondolok.